
A bejegyzés címe egy amerikai drogelvonó bejáratánál olvasható és nagyon találó. Mert tényleg ma van hátra lévő életünk első napja.
Klasszikus kérdés a coachingban hogy : Ha nem számítana semmi, idő, pénz, környezeti elvárások, bármi egyéb, Te hogyan élnéd az életed?
A változás Bennünk indul el, azonban a környezetünkre is jelentős hatással lesz és ezt időnként nem egyszerű kezelni. Vajon mit szólnak majd mások ahhoz a változáshoz, amit rajtunk tapasztalnak?
A jó hír az, hogy lesz akinek tetszik majd és bizony lesz akinek nem.
Mi az az észrevétel a környezetünkből, amellyel még érdemes foglalkozni és mi az, amellyel már nem.
Vajon készen vagyunk arra, hogy szembeforduljunk a megszokott és jól bevált szabályokkal és új szabályokat hozzunk, annak ellenére, hogy ez nem fog mindenkit elégedettséggel eltölteni.
Ami másnak kis lépésnek tűnik, az számunkra nagy lépés lehet, a változás azonban jó.
Tele van lehetőséggel és tele van annak a reményével, hogy amikor lemegy a függöny, úgy érezzük, kihoztuk az életünkből a maximumot.
Októberben lesz 5 éve, hogy először voltam a spanyol Camino francia útján zarándokként.
Sosem felejtem el azt az érzést, amikor 12 nap gyalogolás és 500 km séta után ott ültem a világ végén Muxiában az Atlanti-Óceán partján a köveken és néztem, hogy valahol messze a túloldalon ott van Amerika.
Akkor voltam 45 éves és azt gondoltam, ha ennyi volt az életem, akkor is megérte, elértem amit lehetett, többet is mint amit reméltem.
Azóta eltelt 5 év, tavaly ősszel újra eljutottam és 4 napig gyalogoltam Portugáliában az Atlanti-Óceán partján.
Új álmokat valósítottam meg és az elmúlt 5 év alatt számtalanszor nekifutottam hogy új életet kezdjek…..