Mészár HajnalkaTe is gondolkodtál már azon, hogy milyen jó lenne kiszakadni a szürke hétköznapokból és kicsit másként látni a világot.
Egy ideje már foglalkoztat a gondolat, hogy jó lenne változtatni a dolgokon, csak éppen nem tudod hogyan kezdjél hozzá?
Egyedül nem szeretnél nekivágni az ismeretlennek és úgy érzed, nem szívesen gyalogolnál egyedül?
Vagy éppen az a vágyad, hogy végre egy kicsit magaddal törődj és a saját életedre koncentrálj?
Hogy miért jó egy zarándok út, a legegyszerűbben így tudom megfogalmazni:
A végére teljesen más emberré válunk , másképp látjuk a dolgokat és más értékek lesznek fontosak számunkra.
A saját példámból merítve a túrázós élet utam a Magyar Camino-n kezdődött közel 10 évvel ezelőtt. Akkor egy púposra pakolt 65 literes hátizsákkal és csapattal indultam útnak.
Alföldi lányként teljesen tapasztalatlanul a 8 napig tartó 200 km-es zarándokút a Normafától -Lébény-ig. nem volt egyszerű feladat, amolyan vagy megszoksz vagy megszöksz kihívás.
Ez a Húngaro Camino néven ismert első Magyar Szent Jakab Zarándokút, amely nagyszerű lehetőséget biztosít arra, hogy kipróbáld magad zarándokként.
A következő évben ősszel ismét a csapattal jártam a Tihanytól -Lébényig tartó rövidebb Camino Benedictus-t, amely a maga 170 km-nyi útvonalával egy kicsit rövidebb és minimum 6 napot érdemes rászánni.
A két Magyar Zarándok út után 5 évig önkéntes munkában létrehoztam és vezettem egy túra csapatot.
Közben a Covid előtt 2 nyári turnusban voltam kint Spanyolországban a Camino Frances útvonalán Hóspital de Origo-ban a zarándokfogadásban önkényeskedni kétszer két hétig.
A Covid előtt 2 szakaszban majdnem teljesen végigjártam én is a Camino Frances zarándok útját, a Burgos-Leon közötti szakaszt a Covid hiúsította meg.
Tavaly októberben pedig a Portugál Camino-t gyalogoltam végig Portótól-Santiago de Compostelá-ig. Az Atlanti Óceán melletti gyaloglás élménye minden képzeletemet felülmúlta.
Amikor a fizikai megterhelés segít abban, hogy a lelki fájdalmak feloldódása elinduljon és megtörténjen, elindulunk a gyógyulás utján.
Szerencsére már nagyon sok módja van annak, hogy a lelkünket gondozzuk, a régi, fájdalmat okozó dolgokat különböző módon és módszerekkel elengedjük.
Számomra a természetben való feltöltődés és a gyaloglás az, amely megoldás a problémák más szempontból való nézésének látásának és legfőképpen a megoldásának a lehetséges módja.
A zarándokút nehézségét éppen abban látom, hogy nap mint nap-úgy mint az életben- bármilyen az időjárás, bármennyire fáradt vagyok, útra kell kelni. A zarándok úton való elindulás és az út teljesítése olyan mértékű komfortzóna kilépést eredményez, amely nem könnyen repít vissza a megszokott hétköznapokba.
Bármennyire is szeretnénk és persze hogy utána már nem szeretnék a régi életünket visszakapni, az út során megváltozunk. Más dolgok lesznek fontosak, más lesz a fontossági sorrend és így a lehetőségeink is mások lesznek.
Hogy bele állunk e a történetbe, vagy az útról hazatérve ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, csak rajtunk múlik.
A környezetünk örömmel-vagy nehezteléssel fogadja a Bennünk végbe menő változást. Bárhogy legyen is, a változás után a határaink meghúzása továbbra is a Mi feladatunk lesz önmagunkkal és másokkal szemben.
